Általános véleményem az, hogy nem szeretek zene nélkül utazni. Nem szeretem hallani mások számomra értelmetlen, és nem ritkán már már idegesítő monológját, okoskodását, sztorizását.

Nyilván, mivel még nem vagyok teljesen siket, a zenémen át is hallom , ha mellettem beszélnek, de olyankor ki tudom kapcsolni az agyam azon részét, ami a beszédet hallja, és ezzel egy időben tudom csak a zenémet és a saját gondolataimat , érzéseimet felfogni.

Ám mikor olyan szerencsétlenül alakul az indulásom, mint például az ma is történt, hogy minden létszükséges dolgot elteszek, kivééve a fülhallgatómat ( pedig még töltőt is tettem el, mert már merülőben voltam, és hazafelére is szerettem volna szuszt a nótákra.. ) , na olyankor nincs mit tenni. Hacsak nem vagyok olyan tini, aki mások számára is hallhatóan zengeti a saját zenéjét a telefonjáról ( ami nem vagyok ) , akkor végig kell hallgatni a mellettem álló, ülő, haladó emberek beszélgetését.

De van, hogy meggondolom magam, és egy rövidke időre úgy érzem , ha nem is jobb, de legalábbis mókás a zene nélküli utazás is. Ez akkor szokott megtörténni, mikor valami olyan dolgot hallok, ami elgondolkoztad. Vagy, megbotránkoztat, és ezáltal elgondolkoztat :] .

Ezt ugye akinek nem inge.. de ahogy telnek az évek , egyre sűrűbben tudnának kiakasztani az emberek a végeláthatatlan ostobaságukkal. De mivel életem  az a tibeti mondás, miszerint, “ha egy kérdés megoldható, felesleges aggódni miatta, és ha nem lehet megoldani, az aggódás sem segít” , ez nem történik meg túl gyakran, pedig próbálkoznak az emberek. Nagyon. :D 

Na ma nem jön idézet, ezt csak egy rövid bevezetőnek szántam. De a mai napom soundtrack-jét megosztom.  A ma hosszú volt és meleg majd rommá ázós. Úgyhogy. Óriás. 

Jójszakát.